Érdekességek

Már napi kilenc perccel több erőteljes fizikai aktivitás jelentősen javítja a kognitív funkciókat

Azok a középkorú felnőttek, akik naponta 9 perccel több időt töltenek mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitási zónában (MVPA), javuló kognitív funkcióval rendelkeznek. A kognitív funkciók azok a megismerési, információfeldolgozási és gondolkodási tevékenységek, amelyek segítségével érzékeljük, majd ezután felhasználjuk az így megszerzett ismereteinket. Ilyen aktivitás lehet például az élénk testmozgás, az erőltetett ütemű séta, a futás és a kerékpározás, az úszás, melyeknek így komoly szerepe lehet az agy egészsége szempontjából.

Az ismert viselkedési formák, mint például az alvás, az ülő viselkedés, az alacsony intenzitású fizikai aktivitás, a mérsékelt és erőteljes fizikai aktivitás (MVPA) nagymértékben és erőteljes módon kapcsolódnak a megismerési tevékenységhez, de az egyes komponensek relatív jelentősége nem egyértelmű.

A napokban publikált tanulmány szerzői az Egyesült Királyságban (Anglia, Skócia, Wales) 1970-ben született, -  gyermek és felnőtt koruk óta nyomon követett - többnyire házas felnőttek prospektív, kohorsz vizsgálatát tűzték ki céljuknak, abból a szempontból, hogy felmérjék a napi mozgásos tevékenységek különböző összetevőinek kapcsolatát az általános megismerési funkciókkal, a memóriával és a végrehajtó funkcióval.

A 4 481 a résztvevő (52 % volt nő), akik 46 év átlagéletkorúak voltak és beleegyeztek abba, hogy egy héten keresztül, naponta 7 órán keresztül egy gyorsulásmérő eszközt viseljenek a combjukhoz rögzítve és eközben megvizsgálják a verbális memória és a végrehajtó funkcióik tesztelését. A legtöbben alkalmi alkoholfogyasztók voltak, és 50% soha nem dohányzott.

A kutatók biometrikus méréseket, valamint egészségügyi, demográfiai és életmódbeli információkat is gyűjtöttek, majd elemeztek. Az alacsony intenzitású fizikai aktivitás olyan mozgásokat jelentett, mint a séta és a ház vagy az iroda körüli mozgás, míg a közepes és magas intenzitású pedig, mint a gyors séta és futás, amelyek felpörgethetik a pulzusszámot. Az üléssel vagy fekvéssel töltött időt pedig aszerint mérték, hogy ezekben az esetekben megváltozott a comb dőlésszöge, és így vált mérhetővé az eltérés.

Az eredményekből kiderült, hogy a résztvevők átlagos naponta 51 percet töltöttek a közepesen mérsékelt és erőteljes fizikai aktivitású zónában, 5 óra 42 percet az alacsony intenzitású szakaszokban, 9 óra 16 percet ültek és 8 óra 11 percet aludtak.

Megállapítást nyert, hogy a közepes és magasintenzitású fizikai aktivitás viszonya pozitív a megismerési funkciókhoz az alvásidőhöz, az ülő életmódhoz, a mérsékelt aktivitáshoz viszonyítva figyelembe véve az egészségügyi, az iskolai végzettség és a napi munka fizikai aktivitási szintjében meglévő eltéréseket.

Ez a pozitív kapcsolat azonban az egészségi állapot – például a szív- és érrendszeri betegségek vagy a fogyatékosság – és az életmódbeli tényezők, például az alkoholfogyasztás és a dohányzási állapot figyelembevételével csökkent.

Az ülő életmód az összes többi mozgáshoz viszonyítva a teljes kiigazítás után pozitívan kapcsolódott a megismerési funkciókhoz. A szerzők szerint ez tükrözheti a kognitív stimuláló tevékenységekben, például az olvasásban való részvételt.

Az összefüggések jobb megértése érdekében a kutatók olyan statisztikai módszert alkalmaztak a csoport fizikai szempontból átlagos viselkedési napjain, amikor az időtartamokat átcsoportosították az egyik tevékenységkomponensről a másikra.

Az összetevők közül kettőt statikusnak tartottak, de a másik kettő között mozgatták az időtartamot és figyelembe vették ennek a változásnak az elméleti következményeit a megismerési funkciók szempontjából.

A valódi kognitív változás

A megismerési rangsorban 1,31%-os javulás volt megfigyelhető a mintaátlaghoz képest, amennyiben 9 perc ülő aktivitást közepes és magas intenzitású fizikai tevékenységgel helyettesítettek be.

1.27% -os javulás történt, miután a 7 perc alacsony intenzitást cserélték le és 1.2% -os javulás történt, miután a 7 perc alvást helyettesítették a közepes és magas intenzitású tevékenységgel.

Ezek az eredmények egyrészt rávilágítanak arra, hogy még a napi mozgásának nagyon szerény különbségei is - kevesebb, mint 10 perc - összefüggenek kognitív egészségünk meglehetősen valós változásaival.

Másrészt, amennyiben a megismerési funkciókat vizsgálták, kiderült, hogy az némileg csökkent, miután a mérsékelt és erőteljes fizikai aktivitást 8 perc ülésre, 6 perc alacsony intenzitású mozgásra vagy 7 perc alvásra cserélték.

A fizikai aktivitás hatása a munkamemóriára és a mentális folyamatokra, például a tervezésre és a szervezésre volt a legnagyobb.

A statisztikai modellezésen keresztül a szerzők tanulmányából kiderült, hogy mindössze 9 perc ülő viselkedés felcserélése mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitással - például gyors sétával vagy kerékpározással - a megismerési funkciók növekedésével járt, hozzátéve, hogy ez különösen igaz azokra az emberekre, akik napi munkájuk közben ülni kényszerülnek.

Ezek az eredmények egybehangzóan összecsengenek azzal a már elfogadott ajánlással, hogy bármely kicsi testmozgás is jobb, mint a semmi, ha az agy egészségéről van szó.

Szerkesztői megjegyzés: A klinikusoknak tehát arra kell ösztönözniük betegeiket, hogy egy élénk, 10 perces sétát kapcsoljanak hozzá a napi rutinjukhoz, és a hosszan tartó ülést rövid mozgásszünetekkel szakítsák meg. Tekintettel arra, hogy a tanulmány keresztmetszeti volt, így nem lehet ok-okozati összefüggésre következtetni.

https://jech.bmj.com/content/early/2023/01/03/jech-2022-219829

További híreink