Érdekességek
A csontok egészsége és a fizikai terhelés összefüggése (II.)
2023.02.28A fizikai terhelésnek az emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgáló tanulmányok egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy mindannyiunknak egész életünk során mozognunk kell, a kisgyermekektől az időskorig.
Eközben igen szomorú tény, hogy világszerte növekszik a fizikai hipoaktivitás, vagyis a többnyire ülő életmód mértéke.
Az idei év elején Párizsban rendezték meg az Osteoporosis Research and Information Group (GRIO) 36. tudományos konferenciáját. Ez egy kiváló alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet arra a már remélhetőleg mindenki előtt ismert tényre, hogy a fizikai aktivitás jelentős hatással van az emberi csonttömeg struktúrájára, vagyis felépítésére és annak élethosszig tartó megőrzésére.
A hosszantartó fizikai terhelés és a csontok egészsége
A testmozgásnak a csontok egészségére gyakorolt jótékony hatásaira vonatkozó több bizonyíték utal arra, hogy a hosszú időtartamú sportolás inkább elősegíti a magasabb BMD értékek megőrzését a felnőtt korra.
Egy retrospektív tanulmány például a testmozgás BMD-re és a csont ásványianyag-tartalomra (BMC) és testösszetételre gyakorolt hosszú távú hatását kívánta meghatározni 48 posztmenopauzás 54-73 éves nőnél. A nők fele fiatal korában élsportoló volt, és 20 évnél több edzésmúlttal rendelkezett. Fele úszó volt, fele futó, míg a másik csoport tagjai korábban nem sportoltak és többnyire ülő életmódot folytattak. Kiemelendő még, hogy a vizsgált időszakban nem volt szignifikáns különbség az aktivitási szintek között a sportolók és a kontroll csoportok között.
A BMD (csont ásványi anyag sűrűség) és a BMC (csont ásványi anyag tartalom) értékei nem különböztek szignifikánsan a sportolók között, de szignifikánsan magasabb volt a sportolókban, mint a kontrollokban. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatalkori fizikai aktivitás jótékony hatással van a csonttömegre, és segít megelőzni az öregedés miatti csontvesztést.
Csont mikroszerkezete
Ma már talán közismert tény, hogy a trabekuláris (belső szivacsosállomány) és a kortikális (külső kéregállomány) csont mikroszerkezetét a fizikai gyakorlatok által kiváltott mechanikai igénybevételek kifejezetten erősítik, azonban igen eltérő módon.
A kutatók azt találták, hogy függetlenül attól, hogy milyen sportágról van szó – jelen esetben krikettről, futásról, úszásról és jégkorongról - a trabekuláris BMD minden sportolónál magasabb volt, mint a kontrollok esetében és nem találtak különbségeket a különböző sportág csoportok között, ugyanez azonban már nem mondható el a kérgi csontokról.
A tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a kortikális rész hipertrófiája a föggőleges mechanikai terheléssel, míg a trabekuláris, vagyis a szivacsos belső állomány BMD-je egyaránt pozitívan kapcsolódik az 'ütési' és 'nem ütős' mechanikai terheléshez.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csontok különböző részei, függően a terhelés típusától eltérő módon alkalmazkodnak a fizikai terheléshez.
A külső kéreg rész esetében kifejezetten szükség van a fizikai behatásra, míg a trabekuláris, belső szivacsos állományú részt illetően még mindig nem egyértelmű, hogy milyen típusú terhelés az, ami leginkább stimulálhatja a csontsejteket, különösen az oszteoblasztokat.
Szerkesztői megjegyzés: Minél erőteljesebbek, fejlettebbek ezek a leírt tulajdonságok, annál nagyobb a csont ellenálló képessége a csonttöréssekkel szemben, és mára az is kiderült, hogy a BMD értékének ismerete, - amelynek mértéke mindig is kiemelt szerepet játszott a csontegészég megítélésében -, nem elegendő a csont mechanikai ingerekhez való alkalmazkodásának felméréséhez, hiszen a csontok szerkezetének ismerete egy nagyon fontos szempont a csont egészség megítélésében.
