Érdekességek

Asztma (asthma bronchiale) és a sport

Asztma (asthma bronchiale) és a sport

Az asztma a légutak krónikus gyulladásos betegsége, amelynek jellemzői a változékony és ismétlődő tünetek, a légutak reverzibilis elzáródása és a hörgőgörcs. A légutak túlérzékenységét számos inger és hatás kiválthatja. A leggyakoribb kiváltó ok, elsősorban a gyermekeknél, az allergia, viszont a felnőttnél az asztma nem mindig hozható összefüggésbe az allergiával. Az asztma kialakulásához olyan környezeti tényezők is hozzájárulhatnak, mint például a dohányfüst és a légszennyezés.

A fizikai aktivitás, a sport sokszor problémát okozhat egy asztmás beteg számára, mivel előidézheti a hörgők simaizomzatának görcsös összehúzódását. A rendszeres fizikai aktivitás ugyanakkor elengedhetetlen az asztmás betegek rehabilitációjában. A betegeknek meg kell tanítani, hogy miképpen kerülhetőek el a terhelés által kiváltott tünetek és hogyan lehet ezeket a javára fordítani, valamint más emberekhez hasonlóan a mozgás pozitív hatásait érvényesíteni. Ez különösen a gyermekeknél fontos, hiszen a motoros és szociális fejlődésükhöz jelentős mértékben hozzájárul a testmozgás. A terhelés indukálta asztma megelőzhető alapos bemelegítéssel, és asztma elleni gyógyszerek használatával, mint például rövid és hosszútávon ható béta-agonisták, leukotrién-antagonisták vagy kromoglikátok. Másik megoldás a megelőző kezelés, aminek köszönhetően az asztma és a légúti érzékenység kontrollálható. Az asztma elleni szerek, mint az inhalálható szteroidok rendszeres szedése szükséges ahhoz, hogy a beteg fizikai edzést tudjon végezni. Emellett fontos ügyelni a kiváltó tényezőkre, mint a légúti fertőzésekre és arra, hogy az a hely, ahol az edzést végzik, mentes legyen minden olyan hatástól, ami a betegséget előidézheti: pollenek, hideg, légszennyeződés, penészgomba, dohányfüst. Függetlenül attól, hogy a páciens milyen fittséggel, fizikai állapottal rendelkezik, az útmutatás és a megfelelő gyógyszerek elengedhetetlenek az asztmás betegek számára, hiszen fontos, hogy lehetőségük legyen fizikailag aktív életet élni, anélkül, hogy aggódniuk kellene a fellépő tünetek miatt.

A fizikai aktivitás vizsgálata

Különféle tanulmányok léteznek olyan vizsgálatokról, amelyben az asztmás betegeket két csoportra osztották aszerint, hogy végeztek fizikai aktivitást, vagy nem. A fizikai aktivitás heti kétszer, legalább 20 percig tartó edzést jelentett és ez minimum négy héten keresztül tartott. 21 tanulmányt vizsgáltak 772 résztvevővel. A vizsgálati személyek jól reagáltak az edzése, káros hatás nem lépett fel. Egy kutatásban sem említették asztmás tünetek rosszabbodását az edzést követően. Sőt a fizikai aktivitás kimutatható mértékben fejlesztette a keringési és légző rendszer edzettségét, amelyet a maximális oxigén felvételnél mért egyre növekvő számértékek is alátámasztottak. Ugyanakkor statisztikailag nem volt szignifikáns eltérés az alábbi adatoknál: erőltetett kilégzés első másodpercében mért levegőmennyiség (FEV1), erőltetett vitál kapacitás, maximális terhelés alatti percventilláció, erőltetett kilégzési csúcsáramlás. Arra a következtetésre jutottak, hogy a fizikai aktivitás szignifikánsan fejleszti az edzettséget, viszont a légzési funkciók egyéb értékeit nem befolyásolja. Egy tanulmányban arra a következtetésre jutottak, hogy az úszás jó hatással van az asztmában szenvedő gyermekekre és serdülőkre. Egy másik vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a felnőtt asztmások végezhetnek magas intenzitású edzéseket is. A páciensek egy fedett úszómedencében edzettek a VO₂max értékük 80-90 %-án 45 percen keresztül eleinte hetente egyszer, majd hetente kétszer 10 héten keresztül. Az edzettségük javult és kevesebb terhelés indukálta asztmás roham jelentkezett, emellett kevésbé aggódtak a fizikai megerőltetés és a nehézlégzés érzése miatt. A három éves után követéses vizsgálat alapján a páciensek 68%-a fizikailag aktív maradt és rendszeresen edzett heti egy vagy két alkalommal. A fizikai aktivitás elősegíti a pszicho-szociális megbetegedések megelőzését és pozitív hatással van a betegek életminőségére.

A fizikai aktivitás nem fejleszti az asztmás betegek tüdő funkcióit, viszont javítja a keringési és légző rendszer állapotát azáltal, hogy hatással van a szívre és az izmokra. Egy elfogadott nézet szerint az edzés segít lecsökkenteni a terhelés alatti légzésszámot, ami csökkenti az asztmás roham kialakulásának az esélyét. Az is feltételezhető, hogy a fizikai aktivitás gyulladásgátló hatást idéz elő a tüdőben.

Ajánlott edzés

Az edzésprogramnak egyénre szabottnak kell lennie és elsődlegesen közepestől magas intenzitású, aerob típusú terhelésekből kell állnia, mint például futás, biciklizés, labdajáték vagy úszás. Néhány páciensnek hasznos lehet, ha helyi kezelésként béta2-agonistát vagy leukotrién-antagonistát szed be az edzést megelőzően 10-20 perccel. A kezelést orvosnak kell előírnia és fontos a napi rendszeresség, valamint a megelőző kezelés optimális alkalmazása. Egy alacsony intenzitású 15 perces bemelegítés szintén jótékony hatású. Az edzetlen személyek számára javasolt az edzést alacsony intenzitással kezdeni és fokozatosan növelni mérsékelt intenzitásig, mint ahogy az edzésterjedelmet is fokozatosan célszerű növelni. egy-két hónap után heti három a javasolt edzésszám.

Ellenjavallat

Az asztmás tünetek akut súlyosbodása esetén az edzés szüneteltetése javasolt. Ha a betegnek fertőzése van, az edzés nem javasolt addig, amíg az illető nem lesz tünetmentes legalább egy napon át, ezután az edzést fokozatosan újra elkezdheti.

Fontos szempontok az edzéstervezésnél

Az edzésprogram megkezdése előtt minden asztmás betegnek fontos, hogy kivizsgáltassa magát és konzultáljon orvossal. Érdemes egy spiroergometriás terheléses vizsgálatot is elvégezni, így jobban megítélhető az edzettség foka, és számos támpontot nyújt az edzésterv összeállításához.

Az asztmás betegek számára javasolt heti 3-5, kb. 30 perces aerob jellegű edzést beiktatni. Asztmások számára kiemelten fontos a sport előtti alapos bemelegítés, mert a túl hirtelen bekövetkező terhelés a hörgők összeszűküléséhez vezethet. Legrosszabb esetben hiperventilláció és légszomj is felléphet. A mozgás-intenzitását is fontos meghatározni, az életkorból számított maximális pulzusszám 60%-ával javasolt kezdeni az edzésprogramot, fokozatosan emelve 85%-ra. A mozgás időtartama alkalmanként 25-30 perc, ami a tiszta edzésidő, ezt ki kell egészíteni bemelegítéssel és levezetéssel. A mozgás gyakorisága heti 4-5 alkalom. A fokozatosságra vonatkozó általános irányelveket itt is tanácsos betartani. A szívet, légző-rendszert fejlesztő, dinamikus, ritmikus jellegű testmozgás ajánlható, legelőnyösebb az úszás. Az úszás több okból is ideális mozgásformának tekinthető az asztmás betegek számára: a levegő páratartalma nagy, hőmérséklete általában kedvező, az úszás közbeni vízszintes testtartás és a test vízbe merülése csökkenti az asztmás roham lehetőségét, az úszás fejleszti a szív teljesítőképességét, a légző-rendszer funkcióját és az egész test izomzatát erősíti.

Illés Flóra, Testnevelési Egyetem

Felhasznált irodalom:

B. K. Pedersen, B. Saltin: Exercise as medicine – evidence for prescribing exercise as therapy in 26 different chronic diseases, Scand J Med Sci Sports 2015: (Suppl. 3) 25: 1–72

Internetes források:

http://www.infobeteg.hu/Hirek/Asztma-es-sport-mit-sportolhatnak-az-asztmabetegek

http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/legzoszervi_megbetegedesek/cikkek/sport_es_asztma_regen_es_ma/20060328165015

http://sportorvos.hu/aktiv_felnottek/20110907/mire_figyeljenek_az_asztmas_emberek_sportolaskor/

További híreink