Érdekességek

A fizikai aktivitás, mint módosítható kockázati tényező a preklinikai Alzheimer-kórban

A fizikai inaktivitás az Alzheimer-kór elismert, leginkább módosítható kockázati tényezője. Kognitívan ép idősebb felnőtteknél lépésszámlálással mért lépésszámot használva kimutatták, hogy összefüggés van a magasabb fizikai aktivitás és a lassabb kognitív és funkcionális hanyatlás között. A dózis-válasz elemzése egy görbe vonalú összefüggést tárt fel, ahol a lassabb tau-felhalmozódással – a tau-fehérje egy mikrotubulushoz kötött fehérje, amely normál esetben az idegsejtekben segít fenntartani azok szerkezetét és működését – és a kognitív hanyatlással való összefüggések mérsékelt fizikai aktivitási szinten (5 001–7 500 lépés naponta) értek el egy platót, ami potenciálisan elérhetőbb célt kínálhat az idősebb, ülő életmódot folytató egyének számára.

Az adatok szerint napi valamivel több mint 5 000 lépés megtétele tehát fékezheti a preklinikai Alzheimer-kór progresszióját azáltal, hogy lassítja a tau fehérje felhalmozódását az agyban, ami egy elérhetőbb aktivitási célt kínálhat az ülő életmódot folytató idősebb felnőttek számára.

A Harvard Aging Brain Study (HABS) vezető kutatói korábban arról számoltak be, hogy a magasabb napi lépésszám összefüggésben állt a lassabb kognitív hanyatlással a kognitívan normális felnőtteknél, akiknek emelkedett az agyi amiloid szintje, – az amiloid fehérjeszálak lerakódhatnak a szervekben és szövetekben, befolyásolva azok normál működését, súlyos egészségügyi problémák és szervi károsodások is kialakulhatnak – de nem volt egyértelmű, hogy ez összefüggésben állhat-e az amiloid vagy a tau szintek időbeli változásaival, illetve, hogy a mérsékeltebb fizikai aktivitás ugyanezt az előnyt kínálja-e.

A vizsgálatot vezető kutatók közel 14 évig követtek nyomon 296 idősebb felnőttet, akik a vizsgálat kezdetén kognitívan épek voltak. A résztvevők lépésszámlálót viseltek a napi lépéseik rögzítésére és éves kognitív teszteken is részt vettek, illetve rendszeresen mérték az amiloid és tau szintjüket és évente részt vettek egy pozitronemissziós tomográfiás  agyvizsgálaton is.

A résztvevőket négy csoportba osztották: inaktív (≤ 3 000 lépés/nap); alacsony aktivitású (3 001-5 000 lépés/nap); közepes aktivitású (5 001-7 500 lépés/nap); és aktív (≥ 7 501 lépés/nap).

A kapott eredmények szerint az idő múlásával már a mérsékelt aktivitási szintek is mérhető különbséget mutattak. Az inaktív egyénekhez képest a kognitív hanyatlás 40%-kal, 54%-kal és 51%-kal alacsonyabb volt a növekvő fizikai aktivitási szintek esetén.

Hasonló eredményeket figyeltek meg a funkcionális hanyatlás tekintetében is. Az inaktivitáshoz képest 34%, 45% és 51%-kal lassabb funkcionális hanyatlás volt megfigyelhető a növekvő fizikai aktivitási szintek mellett.

A kutatók szerint a növekedés napi 7 500 lépés körül stagnált, ami arra utal, hogy a mérsékelt aktivitás is elegendő lehet ahhoz, hogy érdemi előnyhöz jusson.

Bár, még számos klinikai vizsgálatokra van szükség az ok-okozati összefüggés megállapításához, azonban ezek az eredmények nagyon biztatóak, és hozzájárulnak a növekvő bizonyítékokhoz, amelyek szerint a fizikai aktivitás fontos tényező az egészséges öregedésben, beleértve az agy és a kognitív egészség szempontjából is.

Tekintettel arra azonban, hogy kis létszámú vizsgálati személy vett részt a felmérésben, és nem kifejezetten a testmozgás hatásainak vizsgálta volt a cél, ezért óvatosnak kell lenni az eredmények értelmezésekor. A kutatás erőssége azonban, hogy ilyen az agyban mért amiloid és a tau lerakódását mérő sorozatos, magasan specializált vizsgálatokat, és ezen adatok összefüggése a lépésszámmal még nem igen volt vizsgált terület, ezért mindig nehéz biztosan megállapítani, hogy a fizikai aktivitás okozza-e valójában a megfigyelt különbséget. Nem egyértelmű, hogy a többlet testmozgást végző emberek más módon is egészségesebbek-e, és hogy az Alzheimer-kór kialakulásának változásai befolyásolják-e az aktivitási szinteket, ami egy fordított oksági kapcsolatot jelent.

Az sem egyértelmű, hogy az eredmények az idősebb korban végzett fizikai aktivitásnak köszönhetők-e, vagy a kognitív előnyök évtizedekig tartó rendszeres fizikai aktivitás után jelentkeznek.

Összességében a tanulmány eredményei alátámasztják a fizikai inaktivitás vizsgálatára vonatkozó célzott vizsgálatok alkalmazását a preklinikai Alzheimer-kór lefolyásának módosítására irányuló beavatkozásként a  megelőző vizsgálatokban, és azt is sugallják, hogy az emelkedett amiloid-szinttel rendelkező, ülő életmódot folytató egyének esetében előnyben kell részesíteni annak vizsgálatát, hogy a fizikai aktivitásnak a tau-felhalmozódásra, valamint a kognitív és funkcionális hanyatlásra gyakorolt ​​védő hatásának kimutatásának mekkora a valószínűsége a korai Alzheimer-kórban.

https://www.nature.com/articles/s41591-025-03955-6

További híreink