Érdekességek

A tejsavról másképpen

Az oxigénhiányos állapotban történő szénhidrát lebontás, vagyis a glikolízis folyamatának végterméke a tejsav, illetve annak sója a laktát, amelyet először a múlt század elején írtak le. Élettani koncentrációja nyugalomban 1,5–3 mmol/liter a vérben és a különböző szövetekben. Sportolók esetében, oxigénhiányos terhelés során akár 20-25 mmol/literes szintet is elérheti, amely után mindenképpen csökkenteni kell a terhelés mértékét, mert a szervezet pufferrendszere nem tudja már semlegesíteni, tompítani a tejsavból felszabaduló H ionokat, amelyek savas irányban eltolják a vér vegyhatását, amit a szervezet viszont már nem képes tovább elviselni.

A laktátszint a szövetekben azonban több gyulladásos állapot esetén is elérheti, akár a 10 mmol/liter értéket is, sőt daganatokban még a 30–40 mmol/liter koncentrációt is. Ezt a magas koncentrációt - amit nevezhetünk glikolitikus stressznek is - a szervezet úgy próbálja elviselhetővé tenni, hogy – hasonlóan a fizikai terhelés következtében fellépő koncentráció növekedés esetében, hogy egyszerűen bezárja a laktátot a szövetek közé, amit a sejt forrásként használhat az újabb energiatermeléshez, hiszen a tejsav önmagában még magas energiatartalommal rendelkezik. Például a laktát jelentős szerepet játszik a glukóz újra szintézisében is, amely mind az izomban, mind a szívizomban, a májban transzferként viselkedik, ehhez a folyamathoz azonban oxigénre is szüksége van a sejteknek.

Ezzel a területtel foglalkozó szakemberek, azonban egyre inkább úgy értékelik, hogy a metabolikus utak intermedier anyagai, köztes termékei anabolikus (felépítő) és katabolikus (lebontó) funkcióik mellett jelző molekulákként is működnek és befolyásolhatják az immunválaszok kimenetelét.

Bár a laktátot korábban a glükóz anyagcsere hulladék termékének tekintették, az újabb vizsgálatok rávilágítottak, hogy a különböző biológiai folyamatok szabályozásában kulcsfontosságú szerepet játszik, beleértve az immunsejtek polarizációját, differenciálódását és effektor vagyis végrehajtó funkcióit. Ezenkívül a laktát a fertőzések idején szabályozza az immunválaszt és kulcsszerepet játszhat a daganatos sejtek növekedésében.

Ezért a laktát által kiváltott „jelzőpályák” megcélzása ígéretes eszköz lehet a gyulladások csökkentésében, az autoimmunitás megelőzésére és ezáltal a daganatellenes immunválasz helyreállítására. A laktát transzporterek (szállító molekulák) felfedezése az immunsejtek felszínén újszerű és fontos perspektívákat nyithatnak meg a gyulladásos rendellenességek és a daganatok patogenezisének, vagyis a korfolyamat lefolyásának megismerésében.

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7187281/

További híreink