Érdekességek

A sportolók energiaigénye I.

Sportolók esetében a fizikai megterhelésnek, az edzéseknek, a versenyeknek köszönhetően megnövekedett energiafogyasztással kell számolnunk. A sportolók számos olyan tényezőben különböznek egymástól, mint például a testtömeg, a különböző testméret, a testösszetétel, az edzések ideje, időtartam és intenzitása és nem utolsósorban az egyén edzettségi és kondicionális szintje, ezek az emlitett tényezők mind-mind hatással vannak a sportolók energia- és tápanyagigényére. Az energiafelhasználást a sportban időegységre vagy tevékenység egységre szokták vonatkoztatni és figyelembe kell még venni, hogy a sportolók nagyon eltérően alakítják az edzésterhelést felkészülésük során, hiszen beszélhetünk makro- és a mikrociklusokról is.  

Energiaigény

Az energiafelhasználás/fogyasztás egy nap folyamán magában foglalja az egyén összes funkciójának fenntartása érdekében felvett/elhasznált energia mennyiségét.  A napi energiaigény tehát megfelel a 24 órás energiafogyasztásnak. Az energiaigény azonban nem egy kötött, állandó mennyiség, hanem minden esetben függ a bevezetőben említett tényezőktől. Sportolók esetében tehát a leginkább befolyásoló tényező a sportoló személye és a végzett fizikai tevékenység plusz energia igénye. Egyedi esetekben napi energiafelhasználás elérheti, sőt meghaladhatja a 10 000 kcal-t is, sőt ennél még magasabb is lehet. 

Energiaigény mérése és becslése

Az energiafogyasztás különféle módszerekkel határozható/becsülhető meg. Laboratóriumi körülmények között az indirekt kalorimetriát gyakran használják. A fizikai tevékenységek során a felvett maximális oxigénfelvétel (VO2max) mérésével, illetve az úgynevezett „metabolikus együttható” (MET) számolásával is becsülhető az energiaigény. 

Az energia rendelkezésre állása

Egyes sportágakban, mit például a síugrás, magasugrás, maratonfutás, szinkron úszás, a súlycsoportos sportok vagy az esztétikai sportágakban az alacsony testtömeg teljesítmény növelő tényező lehet. Ennek eredményeként egyes sportolóknál a tartósan alacsony energiafogyasztás lenne a célszerű. Ez a helyzet azonban alacsony energia-hozzáférhetőséghez vezethet. Az energia rendkívüli csökkenése azonban nem csak a zsír- és izomtömeg csökkenést, hanem a sportolók teljesítményét is korlátozza. A hiány következtében nemcsak nemcsak energiahiány van, hanem a sportolók is alultápláltak fontos vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel. A negatív energiamérleg a menstruációs ciklus megzavarását vagy a csontsűrűség csökkenését eredményezheti. Ez növeli a fáradtság és a betegség kockázatát, növeli a sérülések kockázatát és lelassítja a gyógyulási folyamatot.Az alacsony energiafelhasználásnak tehát számos káros, következményei is lehetnek, mint például hematológiai, metabolikus, pszichológiai, emésztőrendszeri és immunológiai problémák. Ennek persze komoly negatív hatása lehet a teljesítményre, az edzéshez való alkalmazkodás és a koncentrálóképesség szempontjából vagy veszélyeztetheti a koordinációt és a sérülések gyakoribb előfordulása is fokozott kockázatot jelenthet.

A terheléshez folyamatosan alkalmazkodó energiafelvétel a sporttáplálkozás területének központi kérdése. A sportolók energiaigénye az éves makro és mikro cikluson belüli edzés- és versenyfázistól függően nagyban változik. Ennek megfelelően nagy figyelmet kell fordítani az aktuális igényeknek megfelelő és elegendő energiaellátásra az edzési és a versenyidőszakban és folyamatosan figyelni kell, mind a növekedéssel, mind a csökkenéssel kapcsolatos igények ellátása érdekében. 

Az elégtelen energiafogyasztás alacsony energiaellátáshoz vezethet, ami az egészségre és a teljesítményre is káros hatással lehet, míg a túlzott energiafelvétel a nem kívánt testtömeg növekedéséhez és ezen keresztül szintén a teljesítmény csökkenéséhez vezethet. Vannak esetek, amikor éppen ez lenne a cél, de ilyenkor, ha a növekedés nem az izomtömeg növekedésével jár, hanem csak a zsírtömeg változik, akkor nem értük el célunkat.

A női sportolók esetében tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy az alacsony energiaigény és ezzel kapcsolatban az alacsony (<30 kcal/ kg) energiafelvételnek komoly kockázata lehet, ilyenek a fáradtság és a túledzés, az ellenálló képesség hiánya, menstruációs rendellenességek és idegrendszeri problémák. Alacsony energia-felvétel, főleg a fiatalabb női sportolók esetében igen szorosan összefügg és kihat a női sportolók testi fejlődésére is. Ez a menstruációs ciklushoz kapcsolódó rendellenességekkel, káros étkezési magatartással és alacsonyabb csontsűrűséggel is jár (sportolói triász) Az anorexia nervosa, a csontritkulás és az amenorrhoea (menstruációs vérzéskimaradás) együttes jelenlétét nevezi tehát a szakirodalom atlétatriásznak, főleg az élsportolónők körében fordul elő és sokszor az életveszély állapotába is sodorhatja a sportolót. 

Ezt a jelenséget azonban még nem gyakran vizsgálták férfiak esetében, pedig sajnos esetükben is gyakran előforduló probléma lehet, hiszen esetükben az alacsony energiafelvétel szintén kihathat a csontanyagcserére, a hematológiai, a metabolikus, a pszichológiai, az emésztőrendszeri és az immunológiai következményekre. Az alacsony energiaellátás kockázati csoportjai közé tartoznak azok a sportolók is, akik meg vannak győződve, vagyis szándékosan úgy gondolják, hogy alacsony a testsúlyuk vagy az edzői nyomás alatt, például időhiány miatt nem esznek eleget és/vagy alábecsülik saját energiaigényüket az alacsony testtömeg fenntartása érdekében. Szintén ennek tulajdonítható esetükben, hogy az éhséget elnyomják a sporttal kapcsolatos tényezők, amelyek szintén elégtelen energiafogyasztáshoz vezetnek.

A leírtak miatt kifejezetten ajánlott jóval nagyobb figyelmet fordítani a sportolók energia igényére a sportban, észre kell venni azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek jelzik az alacsony vagy túlzott energiaellátást/energiaháztartás zavarát és az ezzel járó negatív következményeket, amelyek mind az egészségre mind a teljesítményre vonatkozóan fontosak és károsak lehetnek és ennek révén már a korai stádiumban kimutathatóak. (folytatjuk)

További híreink