Érdekességek

Fizikai aktivitás posztmenopauzában

Nőknél a rendszeres fizikai aktivitás a szív- és érrendszeri betegségek 30-50%-os csökkenéséhez vezet. Azonban a mérsékelt intenzitású tevékenységek, mint például a gyors gyaloglás (Nordic Walking), a kertészkedés vagy már a könnyű sportok is jótékony hatásúak. Az erőteljesebb, állóképességi terhelések azonban még fokozhatják is ezeket a hatásokat. A menopauza idején hajlamosabbak a nők az elhízásra, különösen alhasi tájékon, pedig sok minden mással együtt ez is megelőzhető a rendszeres sportolással.

A legutóbbi ajánlások azt sugallják, hogy a napi mozgás mennyiségét legalább 60 percnyi kumulatív napi fizikai aktivitásra kell növelni a megfelelő hatások elérése céljából. A menopauza utáni állapot, amikor a női szervezet megváltozott hormonális állapotának komoly, negatív következménye lehet az egyébként elkerülhetetlen csontritkulás mértékének rohamos növekedése. A csontritkulás megelőzésére vonatkozó gyakorlati ajánlások azonban nem egyértelműek. Viszonylag sok randomizált, kontrollált vizsgálatban mérték fel a csont ásványi sűrűségét a test különböző helyein (combcsont, alkarcsontok gerinc L1-L4 szakasza). Ezeknek a vizsgálatoknak a metaanalízisei (a kapott eredményeknek teljes körű, tudományos összehasonlítása ) a fizikai aktivitás kedvező egészségügyi hatását jelzik a csontvesztés megelőzésére. A mért hatások azonban viszonylag kis mértékűnek tűnnek.

Két nemrégen publikált vizsgálat, amely nők esetében a csípő- és egyéb csontok törékenységi adatait vizsgálta, erős bizonyítékot jelzett a fizikai aktivitás védő potenciáljára a csontok egészsége tekintetében.

Az egész életen át végzett testmozgás, különösen a súlyzós edzések feltételezhetően a legelőnyösebb a csontok egészségére.

Az elesés kockázatának kitett idősebbeknek azt tanácsolják, hogy mindenképpen vegyenek részt az erő és az egyensúly javítását célzó testreszabott edzésprogramokban, mivel a fizikai edzés hozzájárulhat a törések megelőzésére azáltal, hogy növeli az idősödő emberek mobilitását és általános aktivitását.

Egy másik, korábbi nagy létszámon az USA-ban elvégzett úgynevezett prospektív kohorsz vizsgálat eredményei alapján 7 éves követéssel, több, mint 40 ezer posztmenopauzás nő adatait elemezték, akiknek életkoruk 55 és 69 év között volt. A fizikai aktivitási szokásaikat postai úton kiküldött kérdőívvel értékelték. A hét éves vizsgálat végére az összes elhalálozottak száma 2 260 fő volt. Az elemzésekből kizártak azokat, akiknek daganatos vagy szívbetegségük volt, illetve akik az után követéses időszak első három évében elhunytak.

Azok között a vizsgálati alanyok közül, akik a hét minden napján rendszeresen fizikai aktivitásról számoltak be a halálozás kockázata jelentősen csökkent azokhoz képest, akik nem voltak aktívak.

Az erőteljes és mérsékelt fizikai aktivitás gyakoriságának növekedése a halálozási kockázat csökkenését vonta maga. Azok a vizsgálati személyek is, - akik csak mérsékelt, heti egyszeri, de nem erőteljes fizikai tevékenységet végeztek, - szintén részesültek az egészségügyi előnyökben.

A rendszeres testmozgás gyakorlásán túl, a prevenció, betegségmegelőzés megköveteli az egészséges életmód folytatását is, beleértve az étkezési mintákat, a súlykontrollt és a dohányzás elkerülését egyaránt.

A progeszteron- és az ösztrogénszint csökkenése kedvezőtlen hatást gyakorolhat a szervezetre, de létezik egy hatékony, mellékhatás mentes alternatíva is, tekintettel arra, hogy a menopauza utáni állapotban sokszor alkalmazott hormonkészítmények alkalmazása nem képesek megvédeni a szívbetegségek kialakulását, már csak ebből a szempontból is egyre fontosabb a testmozgás szerepének újragondolása a posztmenopauzális állapotban a fizikális és a mentális egészség fenntartása érdekében, és ez nem más, mint a rendszeres fizikai aktivitás, mert

a mozgás=egészség

• J Br Menopause Soc. 2004 Jun;10(2):70-4. doi: 10.1258/136218004774202382
• https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/9109466/

További híreink