Érdekességek
Megerőltetés nélküli testsúly csökkentés? Ez tévhit!
2021.01.24A fittnesz termekben sokszor elhangzik, hogy a lassú, kis intenzitású mozgás közben is lehetséges a zsír mennyiségét csökkenteni, vagyis a testsúlyunkat ennek révén elveszíteni, és így egy lehetséges fogyókúrás praktika! Marketing fogásnak nem utolsó, azonban ennek biokémiai szempontokat is figyelembe véve semmiféle tudományos alapja sincs, tekintettel arra, hogy a szénhidrátokból nyert energiakinyerés döntő mértékben megelőzi a zsírok lebontását.
A zsírokból származó zsírsavak energiakinyerési lehetősége csak alacsonyabb energiaáramlási sebességgel, vagyis jóval lassabban tud megvalósulni, és ehhez mindenképpen oxigénre van szükség. Egy liter oxigént segítségével azonban a zsírok energiahozama, - annak ellenére, hogy energiatartalmuk több mint kétszerese a szénhidrátokénak - csak 4,7 kcal, szemben a szénhidrátok esetében tapasztalható 5,1 kcal-val. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ugyanakkora oxigénfogyasztással ez a majdnem 10%-kal nagyobb energianyereség, sőt a szénhidrátokból jóval gyorsabban tudunk energiát kinyerni, ez indokolja többek között a szénhidrátok elsőbbségét az energiaforgalomban.
Az élő szervezetben az energiakinyerés egy rendkívül összetett, enzimek, vagyis biokatalizátorok által megvalósuló, szabályozott és összerendezett folyamat. Ez magában foglalja a nagy energiájú foszfátok, mint az ATP és a kreatin-foszfát előállítását, a vérben magtalálható glukóz, a májban és az izomban tárolt glikogén, a vérben keringő trigliceridek és az úgynevezett szabad zsírsavak, illetve normál esetben alárendelt szerepet játszó aminosavak lebontása révén kinyerhető energia felszabadulásának folyamatait. Ezek a folyamatok nemcsak időben, de térben is a sejtek, más és más helyszínein játszódnak le, egymással szoros összefüggésben.
A szénhidrátok lebontásának korábban említett energetikai előnyei szempontjából a kevésbé edzett emberek alacsony intenzitású fizikai aktivitás közben elsősorban a szénhidrátokat, így a glikogén tartalékot részesítik előnyben a mozgáshoz szükséges energia biztosítására az izmokban.
Csak az intenzívebb terhelés révén tud az anyagcsere oly módon átalakulni, hogy a szervezet mozgósítani tudja a zsírokat is, melynek révén csökkenteni tudjuk a zsír-tartalékjainkat is.
Ez, leginkább az egyénre jellemző maximális oxigénfelvétel 65-70%-át jelentő, hosszantartó fizikai aktivitás során valósul meg, így a fogyókúrához ezek a tevékenységek az optimálisak.
Természetesen a fogyókúra szempontjából is érvényesülnek a fizika alapvető törvényszerűségei, amit már a XIX. század közepén megfogalmaztak, nevezetesen az energiatakarékosság elve.
Ez alapján elmondható, hogy az étkezés révén felvett azonos energiafogyasztás mellett a testtömeg csökkentése csak a megnövekedett fizikai aktivitás révén igénybevett, felhasznált energiafogyasztás révén érhető el.
Minél nagyobb a fizikai aktivitás, a sport révén felhasznált energia mennyisége, annál inkább válik tehát negatívvá az energia-egyensúly, és annál nagyobb mértékű lesz zsírégetés vagyis a fogyás mértéke is. A minél hosszabb és megerőltetőbb fizikai aktivitás negatív irányba csökkenti, és ellenkezőleg a minél rövidebb és kevésbé megerőltető fizikai aktivitás pozitív mértékben növeli az energia-egyensúlyt eltolódását.
