Érdekességek
Miért nem növelhető a zsírégetés, vagyis a fogyás mértéke az intenzitás növelésével? Tévhitek!
2021.01.26Sokan úgy gondolják, hogy az optimális testtömeg csökkentés egyetlen lehetséges módja, hogy az energiaegyensúlyt a terhelés intenzitásának növelésével a felhasználás irányában billentjük ki, hiszen, úgy gondolják, hogy amennyiben növekszik az energiafelhasználás, akkor nincs mit raktározni. Ez tévhit. De miért is?
Amennyiben növeljük a fizikai terhelés intenzitását, akkor a szénhidrátok lebontásából származó energianyereség is növekedni fog, azonban nem egyenes arányban, és természetesen a zsírégetés aránya ennek megfelelően csökkenni fog. Végtére is, a nagyon-nagy intenzitású fizikai terhelés energiaigénye csak a szénhidrátok lebomlásból pótolható, és tartható fenn. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy ebben az intenzitás tartományban a döntő szerep az energiaellátás sebessége lesz.
Igaz, hogy a maximális oxigénfelvétel 50-80%-át kitevő intenzitástartományban a sejtek oxigén-ellátottsága még mindig megfelelő mértékű ahhoz, hogy a gyors energiaszolgáltatást biztosító szénhidrátok teljes mértékben szén-dioxidra és vízre bomoljanak le, vagyis, hogy még aerob körülmények között történjen az energiaszolgáltatás. Azonban, a terhelés intenzitásának további növelése esetén, vagyis amikor a maximális oxigénfelvétel már 80% feletti, akkor az izomsejtek a glükózból kinyerhető, gyors energia áramlási sebességét a 10x mértékűvé is növelhetik. Ehhez azonban a rendkívül nagy mértékű glükóz lebomlásához az aktív izomban az időegységenként szállított oxigén mennyisége már nem lesz elegendő, és a szénhidrátok hiányos lebontása csak tejsavig történhet meg. Ezt nevezik Pasteur hatásnak, ami egy energetikai „zsákutca”, mivel ebben az esetben nem tudunk kellő mértékű oxigént felvenni, ezért anaerob energiafelszabadulásnak is nevezik. Ez egyrészt nagyon gazdaságtalan, mivel a kinyerhető energia mennyiségének csupán az 5,5%-át tudjuk ily módon bíztosítani, ahhoz képest, amit az aerob körülmények között tudnánk kinyerni, másrészt ebben az esetben az izomban felszabaduló tejsav jelentős mértékben gátolni fogja a további energiakinyerés lehetőségét, hiszen a vérkeringésbe kerülve savas irányba tolja el a vér pH-t, vagyis a vegyhatását.
Az ilyen típusú anaerob energiatermelés során, a nagy intenzitású teljesítmény, egyéntől függően körülbelül 80-90 másodpercig lehetséges. Ehhez még hozzátevődhet körülbelül 5 másodperc, amelyet a kismértékű, alacsony ATP (adenozintrifoszfát) tartalékok és körülbelül 20 másodperc felhasználásával a kreatin-foszfát tud biztosítani. Ezt a „pánikhelyzetet”, vagyis a túlélésért folytatott harcot, – és a sport is ilyen – azonos intenzitás mellett csupán, alig 2 percig tudjuk fenntartani.
Az ilyen mértékű tartós, nagyon-nagy terhelés azonban jelentősen károsíthatja az izmokat és idővel az izmok védő mechanizmusa működésbe lép és gátolja ezt. Ennek elkerülése érdekében a tejsav felhalmozódása, vagyis a savasodás erősen teljesítménykorlátozó, védő hatással bír.
Az edzés és egyéb feltételektől függően a terhelés utáni regenerációs, vagyis helyreállítási fázis többé-kevésbé gyorsan bekövetkezik a terhelés jelentős csökkentése vagy befejezése révén.
Általában a tejsavat - mértékének függvényében - 30-60 perc elteltével eltávolítja a szervezet, vagyis lebontja, átalakítja melyben nagy szerepe van a májnak, a szívnek és a vázizmoknak.
A fentiekből következik, hogy fogyókúra, testsúlycsökkentés szempontjából nem a nagy intenzitású terhelés az optimális, hanem az egyénre vonatkoztatott, maximális terhelés kb. 60-70 %val végzett tartós terhelés, hiszen ilyen kor állnak fenn a zsírégetés feltételei.
