Érdekességek

A fizikai aktivitás és a sport szerepe a mentális egészségben

A fizikai aktivitást a mentális egészség és a jobb közérzet összekapcsolására vonatkozó bizonyítékok már régóta ismertek a szakemberek körében, ennek ellenére még mindig számos olyan tényező létezik, amely gátat szabhat az ilyen tünetekkel élők számára, hogy aktívan részt vegyenek a sportéletben és kihasználják a fizikai aktivitás pozitív szerepét. A mentális egészségügyi problémák gyakoriak, és ez a „fogyatékosság” az egyik legnagyobb probléma ezen a területen. Egyes források szerint például az Egyesült Királyságban a lakosság 23%-a él együtt ezzel a problémával. A leggyakoribb mentális problémák Angliában a depresszió, az általános szorongás, a pánikbetegség, és ezek keveréke.

Az Egyesült Királyságban készült egy útmutatót a fizikai tevékenységeknek a mentális betegségek kezelésében betöltött szerepéről döntően az egészségügyi szakemberek, a sportolók, az iskolák, a szülők számára.

A fizikai aktivitás segíthet megelőzni és kezelni a mentális egészségügyi problémákat.

Az Egyesült Királyság kormánya 2010-ben a jól létet a pozitív fizikai, szociális és mentális állapotként határozta meg. A mentális jólét olyan tényezőket foglal magában, mint az emberek azon képessége, hogy fejlesszék azon képességüket, amely révén produktívan és kreatívan dolgozhassanak, erős és pozitív kapcsolatokat építsenek ki másokkal, és ezzel is járuljanak hozzá közösségük fejlődéséhez.

Ez magában foglalja az élet olyan területeit is, mint az elégedettség érzése, az optimizmus és az önbecsülés. Mentális jól létünk javításának és mentális egészségünk védelmének egyik legfontosabb tényezője az aktív fizikai tevékenységek beépülése a mindennapi rutinunkba. 

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a fizikai aktivitás erős és pozitív hatással van a mentális jólétre és bizonyos mentális betegségekre. A rendszeres fizikai tevékenységben való részvétel növelheti az önbecsülést, csökkentheti a stresszt és a szorongást.

A fizikai aktivitás felhasználható a depresszió kezelésére önállón vagy a gyógyszeres és/vagy pszichológiai terápiával kombinált terápiaként. Olyan tudományosan megalapozott bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a depresszió 20-30%-kal csökken azoknál a felnőtteknél, akik naponta rendszeres fizikai aktivitást végeznek. A fizikailag aktív életnek potenciális előnyei vannak az antidepresszánsokkal szemben és mindez jóval kevesebb mellékhatással összehasonlítva a pszichiátriai tanácsadással vagy a pszichoterápiával. Korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a fizikai aktivitás 20-30%-kal csökkentheti az enyhe tünetekkel küzdő emberek szorongását, amely így a klinikai szorongás kezelésében is hasznos lehet.

A testmozgás mindenki számára elérhető és kevés költséggel jár mind az egyén, mind a társadalom számára.

Egyértelmű bizonyíték van arra, hogy a fizikai aktivitás csökkenti a kognitív hanyatlás kockázatát a felnőtteknél és a szépkorú idősebb felnőttekné egyránt, 20–30%-kal csökkenti a demencia kialakulásának kockázatát a napi fizikai tevékenységet folytató egyéneknél. Úgy tűnik, hogy a fizikai aktivitás csökkenti a kognitív hanyatlás valószínűségét azoknál az embereknél, akik még nem szenvednek demenciában.

A fizikai aktivitás csökkentheti a gyermekek depresszióját és szorongását.

A fizikai aktivitás növelheti az önbecsülést és csökkentheti a depressziót és a szorongást a gyermekek esetében is. A szabadtéri térben végzett fizikai tevékenység javíthatja a kognitív teljesítményt, az önbecsülést, valamint csökkentheti a szorongást és a figyelemhiányos rendellenességgel kapcsolatos tüneteket. Egyértelmű, világos lehetőségeket kell kialakítani a veszélyeztetett felnőttek és a mentális egészségügyi problémákkal küzdő gyermekek számra a fizikai tevékenységben való aktív részvétele során. Például azoknak a civil szervezeteknek, amelyek a mentális egészségügyi problémákkal küzdő betegek fizikai aktivitását népszerűsítik, ki kell jelölniük azokat a lehetőségeket, amely révén az ilyen egyének további, ezen területen dolgozó egészségügyi szakszolgálatokhoz kerülhetnek. 

Fontos foglalkozni azokkal is, akik például az etnikai kisebbségekhez és/vagy az LMBT-csoportok kisebbségi csoportjaihoz tartoznak, hiszen esetükben talán nagyobb számban fordulnak elő ezek mentális egészségi problémák.

A sportban való részvétel stratégiát jelent ezeknek a csoportoknak is, és talán segít a rájuk rakodott stigmák lebontásában.

Az orvosoknak, klinikusoknak fontos szerepe van a fizikai aktivitás alkalmazása terén.

Arra kell ösztönzi a klinikusokat, hogy minden korosztály esetében támogassák a fizikai aktivitás alkalmazását, mint fontos terápiás eszközt a mentális egészségügyi problémák kezelésében és megelőzésében, kiemelten az alacsony fizikai aktivitásra hajlamos csoportoknál, például a kisebbségi csoportok és az idősebb felnőtteknél.

A házi orvosoknak fel kellene mérni a hozzájuk fordulók fizikai szellemi fittségét, és a rászorulóknak a mozgást receptre kellene felírni.

Együttműködést kellene kialakítani a közösségi mentális egészségügyi csapatok és a szabadidő sportolók között, hiszen a közösségi környezet támogató és befogadó közeget jelenthet a mentális egészségügyi problémákkal küzdők számára.

A zöldterületek növelését ma már széles körben a lakókörnyezet egészségjavító tényezőjeként tekintik, hiszen ebből olyan mentális egészségügyi előnyök származhatnak, mint a mentális fáradtságból való gyorsabb felépülés és ezen keresztül a stressz csökkentése. Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a természeti környezetnek való kitettség hatása jelentősen csökkentheti az esetleges egészségügyi hozzáférésben meglévő egyenlőtlenségeket.

Mentális egészség a sportban

Támogatni kell a testnevelők, az edzők, és a sportszakemberek mentálhigiénés képzését, hiszen a mentális egészségügyi problémákat gyakoribban jelentkezhetnek azoknál, akik hivatásszerűen sportolnak. A sportolók hajlamosabbak lehetnek bizonyos káros megnyilvánulásokra az eredményességük érdekében, ilyen például az étkezési zavarok az esetleges alkoholfogyasztás, az önmagukba fordulás és néha az öngyilkosság. 

A professzionális sport egyes alcsoportjai a mentális betegségek fokozott előfordulását mutatják, például a visszavonult élsportolók teljesítményhiányt tapasztalnak életükben a megváltozott életkörülmények során vagy azok esetében, akik sérüléseket és más jelentős negatív életeseményeket szenvedtek el.

A sportolók általában nem kérnek támogatást mentális egészségügyi problémák miatt. Ennek okai lehetnek: az esetleges megbélyegzéstől való félelem, a mentális egészséggel és annak a teljesítményre gyakorolt ​​hatásával kapcsolatos ismeretek hiánya, a sportolók sokszor a gyengeség jeleként értékelik a segítségkérést. Ezért esetükben ez fokozott kockázatokkal járhat, és más megközelítést igényel, amely megérti az élsportra jellemző kulturális különbségeket.

Meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre a fizikai aktivitás és a rendszeres testedzés terápiás alkalmazására a különböző betegségek és köztük a mind gyakoribb mentális betegség előfordulási aránya között, akár azok megelőzésében, akár azok kezelésében.

https://www.fsem.ac.uk/position_statement/the-role-of-physical-activity-and-sport-in-mental-health/

További híreink