Érdekességek

Sok profi sportolónál fokozott a koronavírus fertőzés kockázata

Annak ellenére, hogy a Covid-19 fertőzés okozta betegség súlyos lefolyásának kockázata nem nagyobb, mint a nem profi szinten sportolók esetében, azonban, még egy enyhe betegség okozta szövődmények következményei esetükben sokkal jelentősebbek.

 A profi sportolók tüdőkapacitása (vitalkapacitás) az esetek nagy hányadában  nagyobb, mint az amatőr sportolóké, és ez a körülményektől függően  növeli a fertőzés kockázatát.

Naponta lehet olvasni a hírekben, hogy élsportolók is megfertőződtek a járvány következtében. Az egyik legutolsó példa a magyar női kézilabda válogatott szélsője Schatzl Nadine vagy a német válogatott labdarúgó Joshua Kimmich, az FC Bayern játékosa.

Számos esetben tapasztalhatjuk, hogy vannak rendszeresen megfertőződött sportolók, akik nem csak egyszer  mutatnak pozitív tesztet versenyeik előtt.

Ez a tényező felveti a gyanúját annak, hogy a nagy fizikai terhelésnek kitett sportolókat valamilyen oknál fogva talán gyakrabban, illetve többször érinti a Sars-CoV-2 vírus okozta fertőzés veszélye.

Esetükben olyan tényezők merülnek fel, mint, hogy jóval többet tartózkodnak zárt térben versenyekre, mérkőzésekre utazás közben, legyen ez akár a repülök kabinja, vagy a buszos utazásaik közben, vagy az öltözőkben, illetve versenyeik közben is többször kerülnek közel egymáshoz a küzdelem hevében. Ezek a tényezők és a számok felvetik, hogy mindez valószínűsíthetőleg sportolói életmódjuk következtében alakul így. Mindenekelőtt döntően azok a profi ligákban szereplő sportolók az érintettek, akik nagyon szoros időbeosztás szerint élnek és gyakran kell utazniuk versenyeikre, mérkőzéseikre, akár földrészeket is átrepülve és pihenésre szinte semmi alkalmuk sincs.

 "A felmérések szerint az első osztályban szereplő német és olasz labdarúgók több mint húsz százaléka fertőzött Sars-CoV-2-vel" - számol be Wilhelm Bloch, a Kölni Sportegyetem sportorvosa.  Mivel a klubokban rendszeresen végeznek teszteket, gyakorlatilag nem fordulhat elő, hogy ezek a számok nem a napi realitást tükrözik.

 A koronafertőzés kockázata a nagy teljesítményű sportolóknál megnő, mivel náluk nagyobb a légzési volumen a fizikai megterhelés alatt vagy közvetlenül utána egyaránt, így több koronavírust lélegezhetnek be a környező levegőből és a velük érintkező társaiktól, ellenfeleiktől.  Esetükben tehát a vírus megnövekedett koncentrációja jelentheti a kockázatot, a több vírus a nyálkahártyában növeli a fertőzés valószínűségét, még a nagyon egészséges, fittebb és hatékonyabb, erősebb immunrendszerrel rendelkező sportolók esetében is.

Az élsportolók esetében a fertőzés utáni súlyos Covid-19 betegség kialakulásának kockázata ennek ellenére nem nagyobb, mint a normál populáció megfelelő korcsoportjában, azonban az élsportolók sokszor számolnak be a Covid megbetegedésének utáni hónapokban  komoly fizikai és/vagy mentális fáradságról, izomproblémákról, illetve ezek következményeként a sportolói teljesítmény csökkenéséről.

Egy Németországban a Düsseldorfi Egyetemen végzett vizsgálat eredményei alapján, - a német és az olasz profi bajnokságban szereplő labdarúgókat vizsgálták -, a fertőzések után hat hónappal, öt százalékuknál figyeltek meg ilyen tüneteket. A betegség után felépültek esetében 50%-nál normális pulzusuk három hónap múltán is öt-tíz ütéssel megemelkedett percenként  Ez a szám a laikusok számára talán elenyésző különbségnek tűnik és talán egy hobbisportoló ezt észre sem veszi, de egy profi labdarúgónál ez az öt százalékos teljesítményvesztés már azt a különbséget jelentheti, ami az első és a másodosztályban szereplő sportolói teljesítmény között megfigyelhető.

A düsseldorfi tanulmány azt is megmutatja, hogy ez a valóban csekélynek tűnő teljesítménycsökkenés nemcsak az érintettek játék képességére van hatással, hanem ez megnöveli annak a valószínűségét is, hogy a felépült sportolókat gyakrabban kell lecserélni, és így összességében kevesebb játékidejük is  lesz és ezáltal romlik a teljesítőképessége. Emellett csökkent a játékosok teljesítménye, mind közvetlenül a pályára való visszatérés után, mind pedig az azt követő hónapokban. 

A tanulmány eredményei alapján ezekben a paraméterekben bekövetkező változásokat, ebben a formában soha nem tapasztalták még a korábban influenzában megbetegedett labdarúgóknál.  A már felépült játékosok teljesítménygörbéje is mérhetően csökkent mérkőzések közben, hiszen manapság a sportolók és főleg a labdarúgók minden paraméterét pontosan mérik mérkőzése közben a modern GPS alapú eszközök segítségével.  Az egyéni teljesítménycsökkenés csapatsportok esetében természetesen az egész csapatra is kihathat, amit az edzők a nagyobb számú cserékkel próbálják egyensúlyozni.

De van egy igazán jó hír is a koronavírussal fertőzött élsportolók számára: szerencsére nem vált valóra a tavalyi első megfigyelésekből táplálkozó aggodalom, miszerint a Sars-CoV-2 drámaian megnöveli a szívizomgyulladások arányát. Jelenleg azt feltételezik, hogy a koronafertőzött sportolók esetében csak 1-2 százalékánál alakulhat ki szívizomgyulladás, ami persze így se kevés.  Ez, azonban sokszor gyakoribb az oltatlanok esetében szemben azokkal, akik esetében ezt az mRNS-oltás mellékhatásaként észlelték, esetükben ez a mérték kevesebb, mint 0,01 százalék.

A 2020-as MRI-felvételek riasztóak voltak.  A Covid 19-ben szenvedő sportolók akár tizenöt százalékánál is előfordult vízvisszatartás a szívben.  De most már más megfigyelések is igazolják, hogy a koronavírus főleg a sejtek közötti terekben található, és nem magukban a szívizomsejtekben. A sejtek közötti térben az immunrendszer speciális sejtjei felkutatnák a vírusokat és elpusztítanák azokat, ami aztán folyadék felhalmozódásként ismerhető fel. Megfigyelések alapján a Sars-CoV-2 még kevesebb szívizomgyulladáshoz vezet, mint amit az adeno- vagy Coxsackie-vírusok által okozott fertőzéseknél tapasztaltak.

Sok esetben a folyadékfelhalmozódás nem a szívet, hanem a tüdőt érinti, ami annak is a jele, hogy az immunrendszer itt játszik komoly szerepet a vírus elleni harcban.

Megfigyelték, hogy a Sars-CoV-2 lényegesen több hegesedést okoz a tüdőszövetben, mint más vírusok esetében és ez ellen még egy élvonalbeli sportoló szervezete sem tud kellően védekezni.  Az esetlegesen kialakuló tüdőgyulladást ezért a lehető leghamarabb meg kell szüntetni, hiszen az ilyen szövődményeknek akkor lehet komoly következménye, amennyiben túl korán térnek vissza a versenyzők az edzésekhez, ezért csak négy héttel azután szabad újrakezdeni a fizikai terhelést, amikor már a tüdőkárosodás minden jele teljesen eltűnt, hangsúlyozzák a kutatásokban résztvevő sportorvosok.

https://www.nzz.ch/wissenschaft/selbst-geringe-leistungseinbussen-koennen-topathleten-und-spitzensportlerinnen-monatelang-belasten-ld.1660005

https://www.econstor.eu/handle/10419/237290

További híreink