Érdekességek

Egészséges az élsport? I.

Mi sem ad nagyobb aktualitást ennek a kérdésnek, mint az ezekben a hetekben zajló Tokiói Olimpiai Játékok. Nap, mint nap megannyi különböző sportágat képviselő férfi és női sportoló ejti ámulatba a világot, százezrek követik figyelemmel a teljesítményüket és tulajdonképpen még a vesztes is nagy elismerésben részesül, hiszen már az olimpián való részvétel is egy óriási teljesítmény. Mindeközben azonban felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire egészséges az az életforma, amivel ők mindezt elérik.

Az élsportolók első ránézésre kicsattannak az erőtől és egészségtől — mozgékonyak, energikusak, gyorsak, erősek és hajlékonyak, ám mindez csupán az a kép, amit versenyen, mérkőzésen látunk róluk, amikor céljuk szerint éppen a leginkább csúcsformában vannak. Arra azonban egy laikusnak nem sok rálátása van, hogy a csúcsformáig vezető út mennyi mindent hordoz magában. Az egész éves, sőt évekig tartó kimerítő edzésmunka és elköteleződés, a rengeteg lemondás, ami ahhoz kell, hogy a sportolók a legmagasabb szinteken is a maximumot tudják kihozni magukból már nem biztos, hogy annyira vonzó és egészséges.

Stuart McMillan, amerikai sprint edző, akinek a tanítványai közül több, mint 20-an lettek már olimpiai érem birtokosai, nemrég a Twitteren osztotta meg sok vitára okot adó gondolatát, miszerint:

 „Az élsport nem egészséges, remélhetőleg ebben egyet értünk.”

Valójában ez egy vitára okot adó állítás, egy olyan felvetés, ami régóta téma a sportban élők körében is, hiszen a sportolók, az edzők, sporttudományos kutatók (sportorvosok, sportpszichológusok) is foglalkoznak ezzel a kérdéssel:

Lehetséges, hogy a hosszantartó, magas intenzitású élsport káros az egészségre?

A válasz sokkal inkább attól függ, hogy miképpen határozzuk meg az egészséget, illetve, hogy kiket tekintünk élsportolóknak. Dr. Matt Jordan, egy az egészségügyi területén dolgozó sportszakember, aki összeköti a tudományt és a gyakorlatot, egy keresett előadó a sportsérülés megelőzésének területén, képzési programokat tervez élsportolóknak, pályafutása során több, mint 30 világ, illetve olimpiai érmes sportolóval dolgozott együtt úgy fogalmazza meg az egészség definícióját, mint a „betegség hiánya, aminek mértéke az élet élvezetének minősége és a nehézségekkel szembeni ellenállás képessége.” Ezzel a definíciójával nincs egyedül, hiszen számos orvos és egészségügyi szakember egyöntetű véleményét támasztja alá.

Ha egyszerűen az élethossz és betegség szempontjából vizsgáljuk a kérdést, a válasz egyszerű: Az élsportolók messze leköröznek mindenki mást.

Egy átfogó vizsgálat beszámolója, ami a „Tovább élnek az élsportolók? Beszámoló élethosszról és halandóságról élsportolók esetében.” címet viseli és 2015-ben a Journal of Sports Medicine szaklapban jelent meg, több, mint 450 000 sportolót vizsgált. A felmérésekben megállapították, hogy a vizsgált élsportolók átlagosan 4-8 évvel éltek tovább, mint az azonos nemű és korú, kontroll csoport tagjai. A leginkább kimagasló eredmények a magas intenzitású mozgásformák területén sportolók körében születtek, mint a futás, kerékpározás, úszás és a labdarúgás.

Más tanulmányok eredményei szerint az élsportolók körében sokkal alacsonyabb a szívbetegségek, stroke, és a dohányzás okozta rákmegbetegedések aránya a társadalom egészéhez képest.

A legextrémebb állóképességi sportolók, mint a Tour de France-n is résztvevő kerékpáros versenyzők körében is, 40%-al kisebb a korai halálozás aránya, mint a nem sportolók körében.

Az egészség meghatározásának második pillére mentális vonatkozású — az élet élvezete — és ebben az esetben a válasz kicsit összetettebb, komplikáltabb. Egyes tanulmányok szerint az élsporttól való visszavonulás után a sportolók jobb mentális állapotban vannak, mint a társadalom egésze, ami talán a karrierjük közben kialakult rugalmasságnak, könnyedségnek, tapasztalatnak köszönhető vagy egész egyszerűen annak, hogy a testedzés önmagában is egy hatékony eszköz a mentális zavarok kialakulása ellen. Azonban más tanulmányok már egy megnövekedett kockázatról számolnak be, miszerint éppen, hogy a visszavonulás egy potenciális kockázati tényező. McMillan véleménye szerint ez a kettősség onnan eredeztethető, hogy közel sem mindegy, hogy a sportolók karrier alatt meglévő támogatottsága, szurkolók, szövetség, edzők, pszichológusok, család által mennyire folytatódik a visszavonulásukat követően. Az ausztráliai Melbourne Egyetem sportpszichológusai egy a Journal of Sports Medicine-ben megjelent 2016-os tanulmányban értekeznek arról, hogy nagyon széles körű a lehetőségek tárháza, hogy a sportolók sportbéli támogatása, amivel karrierjükben sikeresek lehetnek, a karrierjük lezárását követően is segítségükre legyen a civil életbe való sikeres átmenet kialakításában is.

„Mindenfajta cél hajszolásának van egészséges és egészségtelen módja is.“ mondja Alan Couzens triatlon edző. Csakúgy, mint a munkától túlhajszolt ügyvédek befektetési bankárok, üzletemberek a sportolók is kénytelenek számos dolgot feláldozni az életükből a karrierjük érdekében. A túledzettség szindróma például egy valós fenyegetés az élsportolók számára, csakúgy, mint a különböző táplálkozási zavarok is, amikről számtalan tanulmány kimutatta, hogy körülbelül 2-3 x nagyobb arányban fordulnak elő az élsportolók körében, mint a társadalom egészében.

Ha tehát nincs ésszerű keretek közé szorítva az edzésmunka, a sport iránti elköteleződés és áldozathozatal, ami az élsportolók nagyon nagy többségét jellemzi, akkor az könnyen válhat károssá is a számukra.

Talán éppen ez az amiért, McMillan, a Twitter bejegyzése felől érdeklődők számára azt válaszolta, hogy:

 „Egyáltalán nem foglalkozom az élsportolók és a társadalom egészének összehasonlításával, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy amit ők csinálnak, az nem egészséges. Sokkal inkább fontos, hogy az edzők megértsék, az élsportolók nem gépek, ők is emberek, akik számára sokkal több támogatásra és iránymutatásra lenne szükség, az edzéseik felügyeletén és levezénylésén túl”.

McMillan véleménye azért fontos, mert azt látjuk, hogy mindazok a lemondások és hajszolt életvitel ellenére, amelyekkel az élsportolók az életüket élik, ha a sokféle edzésmódszer, a személyre szabott diéta és érzelmi támogatás veszi körül őket akkor mindaz, amiben élnek határozottan egészséges a számukra és sokkal egészségesebb, mint a társadalom egésze számára. Mindezeket talán Jordan Rapp, hatszoros Ironman bajnok véleménye támasztja alá a legjobban:

„Véleményem szerint a határainkig való eljutás, ahol láthatjuk, hogy mire vagyunk képesek az egészség legjobb meghatározása. Mindez közel sem azt jelenti, hogy az élsport minden esetben egészséges hiszen időnként mind mentálisan, mind fizikálisan kimerítővé és ártalmassá képes válni, de összességében ez az, amitől az ember megismeri határait és ezáltal saját magát is, és valójában ez maga az egészség”

https://www.outsideonline.com/health/training-performance/are-elite-athletes-healthy/

További híreink