Érdekességek
Daganatos betegségek és az alvás minősége
2017.02.28Tanulmányok szerint a normál népesség 15%-a, míg a rákos betegek 35-50%-a szenved inszomniában (pszichológiailag diagnosztizálható, kóros álmatlanság). Az a személy számít inszomniásnak, akinek 30 perc vagy annál több idő kell ahhoz, hogy elaludjon, vagy 30 perc vagy annál több ideig tart, amikor éjszaka felébred, vagy mindkettő fent említett jelenség előfordul. Az alvás hatékonyságát egy mérőszámmal jellemezhetjük, amely a teljes ágyban töltött idő és az alvásidő hányadosa. 85% vagy az alatti érték kell, hogy az alvást optimálisnak tekintsük. A nem optimális alváshatékonyságnak háromszor vagy többször elő kell fordulnia hetente, illetve a napi „működésünk” során is romlásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy inszomniáról beszéljünk. Még akkor is, ha a páciensek nem illenek bele mindegyik kritériumba. A minőségi alvásidőben bekövetkező csökkenés az életminőségben negatív változást hozhat és fizikai tünetekkel is járhat.
Egy tudományos vizsgálatban a rákos betegséget túlélők alvásminősége rosszabbnak bizonyult a kontroll csoporthoz képest. Az alacsonyabb alváshatékonyság a kevesebb mentális és fizikai minőségbeli pontszámmal függött össze. A rákos betegek több időt töltöttek inaktívan, ami szintén korrelál az alacsonyabb szellemi és fizikai életminőségi pontszámokkal.
A vizsgálat során alvásidőt és annak minőségét mérték előrehaladott mellrákkal diagnosztizált nők csuklójára helyezett aktigráffal (fizikai aktivitást mérő készülék). A megfigyelés célja az volt, hogy tanulmányozzák az alvásminőség hatását a beteg nőkre. A jobb alvásminőség a mortalitás csökkenését eredményezte. A kor, a terápia típusa és az áttétek figyelembe vétele mellett az alvás, mint egészséget befolyásoló tényező jelentősnek bizonyult. Az eredmények azt mutatták, hogy kevesebb volt a felébredés elalvás után, kevesebb és rövidebb ébrenléti fázisok segítették a halandóság visszaszorítását.
Egy másik tudományos kutatásban azt is igazolták, hogy a tüdőrákosoknak a legrosszabb az alvásminőségük a többi rákos beteghez képest. A tüdőrákos betegek alvás minőségét vizsgáló tanulmányban a funkcionális elemek értékelésében úgy találták, hogy az alvás hatékonysága pozitívan függ össze a kapcsolódó funkcionális elemek értékelési pontszámaival. Kimutatták még, hogy az elalvás utáni ébredések negatívan korreláltak a funkcionális mérések eredményeivel.
Az alvás nagyon fontos része az életünknek, az életminőségünket megváltoztathatja és gyorsíthatja testünk regenerációját. Az alvás tehát még inkább fontos a rákban szenvedő emberek esetében, akik az életükért küzdenek.
A mindennapi, rendszeres – szakember által ellenőrzött - testmozgás, a fizikailag aktív élet és ezzel összefüggésben az üléssel töltött időszak csökkentése daganatos betegek esetében is nagymértékben hozzájárulhat a jobb és hosszabb időtartamú alvásminőség eléréséhez és ezáltal a mortalitás csökkentéséhez.
