Érdekességek
A rendszeres fizikai aktivitás mindkét típusú cukorbetegség esetében sokat segíthet! II. rész Az I. típusú cukorbetegség és a testmozgás
2021.11.23A testmozgás sok 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő ember életének fontos része, és számos egészségügyi előnnyel is jár. A rendszeres testmozgás csökkenti a vérnyomást és a nyugalmi pulzusszámot, valamint megelőzi a szív- és érrendszeri betegségeket, ami a cukorbetegek esetében fokozott kockázatú. A testmozgás segít a súlykontrollban és/vagy a fogyásban is, és nem utolsó sorban csökkenti az inzulinszükségletet.
A nemzetközi szakirodalomba számos olyan tanulmány ismert, amelynek eredményei alapján igazolást nyert, hogy a rendszeres testmozgás javítja, normalizálja a vércukorszintet. Az izommunka jelentősége ugyanis abban rejlik, hogy ebben az esetben nincs szükség közvetlenül inzulinra, ahhoz, hogy a vérben keringő cukor eljusson a sejtekbe.
A fizikai aktivitás azonban kockázatokat is rejt magában.
Az ellenőrizetlen testmozgás egy cukorbeteg számára, azonban mind az edzések közben, mind a testmozgás után veszélyeket is rejt és ezáltal különböző mértékű anyagcserezavarokhoz is vezethet. Az alacsony vércukorszint (hipoglikémia) kockázata a tevékenység utáni órákban és akár éjszaka is megnőhet, ezért rendkívül fontos, hogy előre tervezzük meg a testmozgás jellegét, intenzitást, idejét, mert alaposan az egyéni tapasztalatok és a betegség jellegzetessége okán át kell gondolni mind az alkalmazott inzulinadagot, mind a szénhidrátbevitel mértékét.
Általánosságban elmondható, hogy az 1-es típusú cukorbetegek szinte bármilyen sportot űzhetnek, ha figyelemmel kísérik vércukorszintjüket.
Az 1-es típusú cukorbeteg gyermekeknek például ugyanúgy ajánlott részt venni az iskolai testnevelés órákon és a különböző sportszakkörökben, de csak azzal a feltétellel, hogy a tanárok fokozottan figyelemmel kísérik a gyerekeket sportolás közben.
Az élsportolók között is számos világbajnokok és olimpiai résztvevő található, aki 1-es típusú cukorbeteg, hiszen ez manapság már nem akadálya a magas szintű sportolásnak.
Azonban vannak olyan 1-s típusú cukorbetegek számára nem javasolt sportágak, mint a búvárkodás, az ejtőernyőzés vagy extrém hegymászás, amelyek gyakorlása közben az esetlegesen előforduló hipoglikémia következtében megnőhet a tudatzavar kockázata.
Ezért mindenkinek javasolt, sőt előírás, hogy egy új sportág gyakorlásának megkezdése előtti végeztessen el egy állapotfelmérést és kérjen tájékoztatást kezelőorvosától vagy egy sportorvostól, hogy ezzel is kizárja a lehetséges kockázati tényezőket.
Hogyan reagál a szervezet a testmozgásra és a sportolásra 1-es típusú cukorbetegségben?
Egészséges egyéneknél fizikai terhelés közben az izmok a mozgás energiaigényének kielégítésére elsősorban és döntő mértékben cukrot használnak fel. Ezenkívül a szervezet a szénhidrátokat tárolja glikogén formájában a májban, vagy felhasználhatja újbóli energiaigény kielégítésre cukortermelésre, amit a szaknyelvben glukoneogenezisnek vagyis a cukrok újra képződésének neveznek, ennek kiindulás anyaga lehet akár, tejsav, piroszölősav vagy bizonyos aminosavak is.
Ezeket a folyamatokat az inzulin hormon szabályozza. Ha a vércukorszint alacsony, a hasnyálmirigy leállítja az inzulin felszabadulását, aminek következtében a glükóz a májból bekerül a vérbe. Ezzel szemben, ha a vércukorszint magas, az inzulin felszabadulása nő és a glükóz a vérből jut be a sejtekbe, és a máj nem bocsát ki több glükózt.
A hasnyálmirigy tehát egészségeseknél az inzulin felszabadulását az aktuális szükségletekhez igazítja.
Az 1-es típusú cukorbetegségben azonban a szervezet nem tud elegendő vagy semennyi inzulint előállítani, ezért ezen betegségben szenvedők esetében az inzulint kívülről kell bejuttatni a szervezetbe, ezt viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az az inzulinszükséglet nem állítható helyre percek alatt, bár manapság már számos megoldás létezik ennek kiküszöbölésre.
Milyen kockázatokkal jár az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő aktív sportoló?
Alapvetően két olyan állapot van, amelyet az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek figyelembe kell venni és kell akadályozniuk: egyrészt az alacsony vércukorszintet (hipoglikémia), másrészt a magas vércukorszintet (hiperglikémia), azonban mindkét anyagcserezavar manapság már általában kordában tartható.
A mérsékelt aerob állóképességi gyakorlat (például, mint a futás vagy az úszás) csökkenti a vércukorszintet. Emiatt edzés közben és után is hipoglikémia léphet fel. Fontos, hogy a mozgás időtartamától és intenzitásától függően ezért előzetesen csökkentsük az inzulin adagját. Edzés előtt és közben növelni kell tehát a szénhidrátbevitelt és fontos, hogy a vércukorszintet ellenőrizzük mind edzés előtt, mind edzés közben. Ez különösképpen vonatkozik a kezdőkre.
A hipoglikémia az edzés intenzitásától függően több órával vagy akár napokkal később is bekövetkezhet, hiszen a szervezet megpróbálja feltölteni az izomban lévő üres glikogénraktárakat. Ehhez glükózt von ki a vérből, ami elősegítheti az éjszakai hipoglikémiát.
A fentiek miatt, ezért az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek mindenképpen ellenőrizniük kell vércukorszintjüket edzés után vagy edzések között.
Mi a teendő a sportolás közben fellépő hipoglikémia esetén?
Amennyiben hipoglikémiára gyanakszik, mindig ellenőrizni kell vércukorszintjüket, és alacsony szinten esetén, olyan táplálékot kell fogyasztani, ami gyorsan növeli a vércukorszintet. Annak érdekében, hogy a vércukorszint ne csökkenjen ismét túl alacsonyra sportolás közben, érdemes még lassan felszívódó szénhidrátokat fogyasztani, ami lassabban növeli a vércukorszintet, például fél banánt vagy egy szelet kenyeret. Nem szabad folytatniuk a testmozgást, amíg a vércukorszint vissza nem emelkedik 8,3 mmol/l értékre, ami általában 15 perc elteltével megtörténik.
A nagy intenzitás anaerob fizikai terhelés esetén azonban, - mint például a sprintfutás vagy erősítő edzések, súlyemelés, fitneszgépek - a vércukorszint jóval nagyobb mértékben is megemelkedhet a szokásosnál, ellentétben a közepes és alacsony intenzitású megerőltetéssel, ezért ez ugyancsak komoly odafigyelést igényel.
Mi a teendő a sportolás közben fellépő hiperlikémia esetén?
A túl magas vércukorszint sportolás közben akkor ez különösen veszélyes lehet, különösen az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára. Ha az értékek meghaladják a 13,9 mmol/l értéket, ebben az esetben az inzulinhiány következtében a ketoacidózis léphet fel, vagyis ilyenkor a vér életveszélyes mértékben elkezd savasodni. Akkor feltétlenül érdemes egy keton tesztet elvégezni. Ha ez pozitív (++ vagy magasabb a vizeletben vagy 1,0mmol/l felett a vérben), abba kell hagyni a sportot, pihenni kell, sok vizet kell inni, és szükséges az inzulin adagolása az értékek csökkentése érdekében. Ha a keton teszt negatív, a cukorbetegek aktívak lehetnek a sportban, ha úgy érzik, hogy képesek erre. Mindenesetre szorosan figyelemmel kell kísérniük a vércukorszintet. (folytatjuk)
