Érdekességek

Az aktív utazás éghajlatváltozás-mérséklő hatásai: Bizonyítékok hét európai városban végzett longitudinális panelvizsgálatból

Az aktív közlekedés – gyaloglás vagy kerékpározás közlekedési célból – a legfenntarthatóbb és legalacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású módnak tekinthető.

Az aktív közlekedés változásainak a mobilitással kapcsolatos CO2-kibocsátás változásaira gyakorolt ​​nettó hatása azonban összetett és kevéssé kutatott terület.  Egy néhány éve megjelent tanulmányban hét európai városban longitudinális adatokat gyűjtöttek a napi utazási szokásokról, az utazás céljáról, valamint a személyes és térbeli jellemzőkről, és meghatároztuk a mobilitással kapcsolatos életciklus CO2-kibocsátásokat az idő és a tér függvényében. A longitudinális paneladatokból (n = 1 849) statisztikai modellezését végeztük el annak felmérésére, hogy az aktív közlekedésben, a napi utazás „fő módjában” és a kerékpározási gyakoriságban bekövetkezett változások hogyan befolyásolták a mobilitással kapcsolatos életciklus CO2-kibocsátásának változásait.

Azt tapasztalták, hogy az aktív közlekedésben bekövetkezett változások jelentős szén-dioxid-kibocsátási előnyökkel járnak, még azokban az európai városi környezetben is, ahol már eleve magas a gyaloglás és a kerékpározás aránya.

A kerékpározás vagy a gyaloglás növekedése következetesen és függetlenül csökkentette a mobilitással kapcsolatos életciklus CO2-kibocsátást, ami arra utal, hogy az aktív közlekedés helyettesítette a motorizált közlekedést – azaz a növekedés nem csak a motorizált közlekedésen felüli további indukált utazás volt.

 Ennek szemléltetésére egy átlagember, aki évente 200 napon keresztül naponta legalább egy úttal többet biciklizik, és így egy úttal kevesebbet vezet, évente körülbelül 0,5 tonnával csökkentené a mobilitással kapcsolatos életciklus CO2-kibocsátását, ami a közlekedésből származó átlagos egy főre jutó CO2-kibocsátás jelentős részét teszi ki. Az ingázási kibocsátások változásai hangsúlyosabbak voltak azoknál, akik fiatalabbak voltak, közelebb laktak a munkahelyükhöz és távolabb a tömegközlekedési állomástól.

Még ha nem is minden autóút helyettesíthető aktív közlekedéssel, a kibocsátáscsökkentés lehetősége igencsak jelentős. A tanulmány empirikus bizonyítékokat szolgáltat a szakpolitika és a gyakorlat számára a városi közlekedési intézkedések és a fenntarthatóbb közlekedési módokra való áttérést célzó beavatkozások éghajlatváltozás-mérséklési hatásainak felméréséhez. Az aktív közlekedésbe való befektetés és annak előmozdítása, a magánautó-tulajdonlás és -használat „visszaszorítása” mellett, a „nettó nulla” szén-dioxid-kibocsátási célok elérését célzó stratégiák sarokkövének kell lennie, különösen a városi területeken, miközben csökkenti az egyenlőtlenségeket, javítja a közegészségügyet és a városi élet minőségét a nagy világban.

A tanulmány eredményeit összefoglalva:

Hét különböző méretű, épített környezetű, társadalmi-demográfiai összetételű és mobilitási kultúrájú európai városból származó 1 849 megkérdezett résztvevőből álló pcsoportok esetén jelentős összefüggéseket találtak a napi közlekedési módok használatának változásai és a mobilitással összefüggő CO2-kibocsátás változásai között. Az a megállapítás, hogy a kerékpározás vagy a gyaloglás növekedése a követési időszakban csökkentette a mobilitással összefüggő életciklusú CO2-kibocsátást, arra utal, hogy az aktív közlekedési alternatívák nemcsak az egészséges életmód terén nagy jelentőségő, hanem a környezetünk szempontjából is döntő tényező lehet.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0959378021000030?via%3Dihub

További híreink